2012-ben készült el végleg, de már évekkel előtte elkezdtük forgatni alkotótársaimmal (Boros Ferenccel és Kozma Gáborral) azt a filmet, amely a Vas megyei határsávról, az ott élőkről, illetve a vasfüggöny után maradt mementókról szólt. A határvidék sajátos kultúrát szült: több évtizeden keresztül az ott élők közé nem vegyülhettek idegenek, így megmaradt kultúrájuk. Együtt éltek viszont a határőrökkel, nehéz körülmények között. Mára mementóként lerobban határőr laktanyák, határátkelők maradtak. Egy eltűnt korszakra emlékeztetnek. Illetve a mai politikai fejlemények tükrében, lehet, hogy csak a helyreállításra, renoválásra várnak.
A filmet a schengei határnyitás éjszakáján kezdtük el forgatni Szentpéterfán. Az akkori remények, vágyak nem feltétlenül úgy teljesültek, ahogy azt akkor hitték, de nem hiszem, hogy bárki is, aki ott, együtt volt azt sejtette volna, hogy nem sokkal később ismét nekiállunk szögesdrótokat felhúzni.
Nyilván az egész dolog politikai kommunikációs trükk, amit most bedobtak, hogy ezen rágódjon mindenki, ahelyett, hogy a ténylegesen húsba vágó kérdésekkel foglalkoznánk, ill. hogy legyen egy újabb ellenség, akikkel harcolni lehet a kormánynak (bevándorlók). Mindenesetre érdemes talán ezt a filmet megnézni (még akkor is ha egy kicsit önreklám ez nyilván), hogy elgondolkozzunk azon, vajon megéri-e újra falakat emelni Európa közepén.
